Történetek és márkák Cipők kiválasztása és karbantartása Értékelések
Leteszteltük a fehér leguano amalfi barefoot tornacipőt, amit szinte észre sem veszel a lábadon. Elegancia maximális kényelemmel minden alkalomra.
| Tesztelt modell | LEGUANO AMALFI White |
| Felhasználás | szabadidős tevékenységek, város |
| Felsőrész anyaga | 100% poliészter |
| Talp | 100% LIFOLIT®, rugalmas, csúszásgátló |
| Szabás | közepes–keskenyebb lábfejre ideális |
| Színváltozatok | fehér, fekete |
| Elérhető méretek | 36–44 |
| Ár | 4 399 Kč |
| Tesztkörülmények | fotózás közben Olaszországban, hegyekben és a tengerben is |
| Gyártó | német márka: leguano |
A barefoot cipőkkel eddig nem volt saját tapasztalatom. Nem vagyok a magassarkúk és női félcipők rajongója, a nyarat pedig többnyire könnyű, de stabilabb lábbeliben töltöm. Ezért az első barefoot élményhez a fehér leguano amalfi tornacipőt választottam: látványra nagyon csinos, és bármilyen – nem csak nyári – outfithez passzol. És ha már a kedvenc olasz városomról, Amalfi-ról kapta a nevét, a legjobb lesz épp Olaszországban tesztelni.
LEGUANO AMALFI White Németországban készült, Olaszország ihlette cipő. Kellemesen puha textil és vékony, rugalmas talp kombinációja, és szokatlanul magas komfortot ad.
Fel- és levétele teljesen átlagos, mint bármelyik másik tornacipőé. A különbséget viszont már az első lépéseknél érzed. Bár eddig sosem volt ilyen típusú cipő a lábamon, egy pillanatig sem éreztem a legkisebb kényelmetlenséget sem. Nem fájt a lábam vagy a talpam, a vízhólyagokról pedig – amik nálam szinte minden új cipőnél előjönnek – csak álmodhattam. Tökéletesen illeszkedik, szépen követi a lábfejet és a talajt is, a járás pedig kellemes és lendületes benne.
A színvilág követi a mai trendeket, a fehér pedig tényleg szinte mindenhez passzol. Egyszerre csinos és elegáns, így ugyanúgy felveheted farmerhez, mint szoknyához vagy alkalmi ruhához. Sajnos a vékony talp miatt ezek a tornacipők könnyen és gyorsan koszolódnak, ezért gyakrabban kell mosni őket – ami viszont semmilyen módon nem károsítja a cipőt.
A felsőrészen lévő finom csipke ugyan elegáns hatású, de a szennyeződés sokkal könnyebben megül benne. A textil felület miatt nem lehet gyorsan letisztítani – például csak úgy, hogy áttörlöd egy nedves kendővel. Időnkénti mosás nélkül egyszerűen nem megy.
A tornacipőt átvettem a boltban, és két nappal később már indultam is vele Dél-Olaszországba, konkrétan Pugliába, ahol egy hét fotózás és utazás várt rám a környék városaiban és falvaiban. Az időjárás-előrejelzés 30 °C feletti hőmérsékletet ígért, és kicsit aggódtam, hogyan fogom bírni az utat teljesen új – ráadásul zárt – cipőben. Végül kiderült, hogy minden aggodalom teljesen felesleges volt.
A cipőt még a nagy melegben is alig éreztem a lábamon, és még intenzív használat mellett is – a hét mind a hét napján, napi átlag 25 ezer lépéssel – nem lett egyetlen vízhólyagom vagy más kidörzsölődésem sem. Az amalfi cipők méltók voltak a nevükhöz: Olaszországban tényleg otthon érezték magukat.
Az egyetlen apró akadályt a helyi városi burkolatok sima felülete jelentette – az óvárosok kövezete kicsit más, mint amihez otthon hozzászoktunk. Az utcák világos kőtömbökkel vannak kirakva, amelyek néhány forgalmasabb részen (leggyakrabban a zebráknál lévő szegélyeknél) inkább egy viaszos padlóra emlékeztetnek. Ilyenkor a cipő enyhén megcsúszhat rajtuk.
Hasonlóan viselkedik üvegkockákon is (néhány üzlet előtt Olaszországban elég gyakori ez a burkolat), illetve lakkozott, nedves felületen (frissen festett zebrák stb.). Prágában vagy más cseh városokban ezt a problémát többnyire nem kell megoldanod.
A pugliai falvak és Prága közti sokkal látványosabb különbség az volt, amit már többször említettem: a tisztaság. Mivel igazi szenvedélyes gyalogló vagyok, és a városon belüli közlekedést – akár otthon, akár külföldön – többnyire gyalog oldom meg, ez a terhelés sajnos hamar meglátszik a cipőn.
Míg az olasz óvárosok központjaiban viszonylag tiszta van, egy nyüzsgő nagyvárosban természetesen más a helyzet. Így míg Olaszországban a tartózkodásom alatt alig egyszer mostam ki a cipőt, Prágában már két nap egész napos viselés után is megérdemelné a mosógépet.
Puglia partvidéke sziklás, gyönyörű és lélegzetelállító. Természetesen nem tudtam ellenállni a tenger feletti sétáknak, és gyakran elhagytam az óvárosok kényelmes, biztonságos utcácskáit. Még ilyen terepen sem hagyott cserben a cipő egyszer sem. A talp gond nélkül tapadt a sziklákhoz, nem csúszott, minden lépés biztos és stabil volt, és a legkisebb bizonytalanságot sem éreztem.
Tisztában vagyok vele, hogy ez városi, nem pedig túracipő, de ha az utazásaid során néha szeretnél „átugrani” természetes terepre, nagy valószínűséggel számíthatsz rá.
Ahogy ezek a tornacipők nem túracipők, úgy valószínűleg vízbe sem szánták őket. Ennek ellenére nem egyszer kényszerültem rá, hogy a tengerben is ússzak bennük. Amikor egy egész délelőttöt a kikötőben sétálsz, fotózod az idős, ráncos halászokat, és lenyűgözve nézed a napi fogásukat – köztük megszámlálhatatlan tengeri sünnel –, akkor elég idegesítő tud lenni a gondolat, hogy közvetlenül a sziklákról kell bemenni a vízbe.
Molfetta és Trani, Bari-tól északnyugatra, a tengerparton fekszik, és akár az óváros központjában is lehet fürdeni, közvetlenül a helyi templomok alatt. Na, ki tudna ellenállni? A kőből épített hullámtörők mólói délben városi stranddá alakulnak, amit szinte csak a helyiek foglalnak el – a vízbe jutás ilyen terepről viszont mégis kicsit adrenalinosabb. Úgyhogy bevállaltam, és algás sziklákon át, tornacipőben mentem be a tengerbe.
Megint csak: mintha szinte nem is lett volna a lábamon. Segített legyőzni a félelmemet a tengeri sünök tüskéitől és a csúszós kövektől, így a forró napokon gond nélkül felfrissülhettem. Úgy tűnik, a sós víz sem ártott neki, és egy alapos fürdés után a színe megint egy kicsit közelebb került a fehérhez.
Biztosan nem ez lesz az a cipő, ami kiváltja a klasszikus vízicipőt, de szükség esetén néha erre is jó lehet. És mivel egész nyáron eddig nem volt szerencsém esőhöz, a vízállóságát legalább így tudtam letesztelni.
Bár nálam mindig az első a praktikusság és főleg a kényelem, néha azért jó, ha csinos is az ember. Ebben a tekintetben a cipő tökéletesen hozza, amit kell. Hordom városban és irodában, fotós oktatást tartok benne tanteremben és terepen is, és felveszem színházba vagy megnyitóra menet is. Minden esetben én is, a cipő is rengeteg elismerést kap.
Tényleg egy olyan modell, amit bármilyen outfithez felvehetsz. Ha kicsi a lakásod és még kisebb a cipősszekrényed, ezt a fajta praktikusságot külön értékelni fogod.
Nem tartozom azok közé, akik minden ruhához más cipőt tartanak. Ha megszeretek egy modellt, simán végigjárok benne egy egész szezont – sőt, gyakran nem is csak egyet. Ez a modell elképesztően kényelmes, csinos, és már az első közös „lépésnél” megtetszett.
Ezért remélem, hogy a gyakoribb mosás nem tesz benne semmilyen komolyabb kárt, és egészen az idei első hóig rohangálhatok benne a városban. Mert tényleg fantasztikus.
Johana Kupčáková, aki České Budějovicéből származik, a prágai Kreatív Fotóiskola végzett hallgatója, és 2013 óta oktatója is. 2008 óta foglalkozik aktívabban fotózással. Ez idő alatt több csoportos és önálló kiállításon vett részt itthon és külföldön, fotói több fotós kiadványban is megjelentek. 2012-ben elnyerte a FotoVideo magazin „Az év fotográfusa” díját, képei szerepeltek a rangos Nikon naptár oldalain, és aktív tagja a Women Street Photographers nemzetközi fotós közösségnek.
A fotózáshoz a másik szenvedélye, az utazás vezette. Ezt a két legnagyobb hobbit igyekszik aktívan összekapcsolni. Bár a környezete inkább sokoldalú fotográfusként tekint rá, elsősorban humanista fotózásra fókuszál, és az ehhez kapcsolódó, hétköznapi életből vett jelenetekre.

Jelenleg www.barefootshoes.hu webhelyen van