Gyereknek iskolatáskát választani nem csak a kinézetről szól. Lucií Ternová gyógytornásszal megnéztük, hogyan hat a táska a testtartásra, mire érdemes figyelni választáskor, és hogyan segíthetsz, hogy az iskolakezdés felesleges terhelés nélkül menjen.
Új füzetek, kihegyezett színes ceruzák, kivasalt póló az első napra – az iskolakezdésnél rengeteg apróságra figyelünk. Van azonban egy részlet, amit gyakran alábecsülünk, pedig a gyerek nap mint nap a hátán hordja: az iskolatáska. Hogy miért számít ennyire a választás, és mire érdemes figyelni, azt Lucií Ternová gyógytornásszal néztük meg.
Az óvodából az iskolába való átmenet a gyerekek testének sokkal nagyobb változás, mint azt a szülők gyakran gondolják. Az óvodában a gyerekek egész nap mozogtak, és hátizsákot csak kivételesen vittek.
Az első osztállyal ez egyik napról a másikra megfordul – a gyerek legalább napi négy órát ül a padban, emellett pedig naponta kell cipelnie a tankönyvekkel és füzetekkel teli táskát. A mozgáshoz szokott testnek hirtelen statikus terheléssel kell megbirkóznia, amire nincs felkészülve.
Egy rosszul megválasztott vagy rosszul beállított táska könnyen vezethet fej- és hátfájáshoz, rossz testtartáshoz és felesleges fáradtsághoz. Vannak ugyan iskolák, amelyek ezt figyelembe veszik, és az alsóbb évfolyamokon szinte semmit nem adnak haza – de ez egyelőre inkább kivétel, mint általános gyakorlat.
Lucií Ternová szerint mindennek az alapja egy egyszerű szabály: a legjobb táska sem tudja kompenzálni a gyerek testéhez képest túl nagy súlyt.
Általános irányelvként a táska (tartalommal együtt) tömege ne haladja meg a gyerek testsúlyának 10–15%-át – és itt is számít a testalkat. Például egy kb. 20 kg-os elsős esetében a táska teljesen megpakolva legfeljebb 2–3 kg legyen.
Ha a táska nem illik a gyerekhez – akár a súlya, akár a kialakítása miatt –, eltolódik a súlypontja. A test ezt úgy próbálja kompenzálni, ahogy tudja: felhúzza a vállakat, ezzel túlterheli a nyakizmokat, vagy előredől a törzsben, hogy megtartsa a hátán lévő terhet.
Hipermobilitásra hajlamos gyerekeknél ez az egész testtartáson is meglátszódhat – fokozódhat a bokák befelé dőlése vagy a lábfejek befelé fordulása. A rossz táska így nemcsak a hátat, hanem az egész test helyzetét befolyásolja.
Gyógytorna szempontból egyértelműen jobb választás a hátizsák. A rugalmasabb anyagnak köszönhetően jobban alkalmazkodik a gyerek hátának formájához, a pántok pedig jobban felfekszenek a vállra és a csípőre.
Ráadásul a hátizsák a legtöbb esetben könnyebb, mint a merev iskolatáska, ami főleg a kisebb termetű gyerekeknél számít. A merev iskolatáskák inkább a robusztusabb testalkatú gyerekeknek valók, akik jobban elbírják a keményebb, kevésbé rugalmas szerkezetet.
Univerzális „legjobb táska” nem létezik. Az, hogy egy adott modell megfelelő-e, a gyerek testfelépítésétől függ – elsősorban a vállszélességtől, a törzshossztól és az izmoltságtól.
Ezért mindig érdemes a gyereken felpróbálni a táskát, nem csak a csomagoláson szereplő méret vagy életkor alapján tippelni. Nézzük, mire figyelj iskolatáska választásakor:
A táska méretét gyakran alábecsülik, pedig ez az egyik alapparaméter, ami meghatározza, mennyire lesz kényelmes a viselése. A táskának:
A túl nagy táskát nehezebb hordani, mert a gyerek nehezebben tudja stabilizálni.
Minél könnyebb az üres táska, annál jobb. Mielőtt egyáltalán telepakolnád tankönyvekkel, már önmagában is van súlya – és ez ugyanúgy beleszámít a gyerek testsúlyának 10–15%-os limitjébe, mint a tartalom. Ezért megéri könnyebb anyagokat választani.
A táskán mindig legyen legalább mellkaspánt – ez segít a vállpántokat a helyükön tartani, és növeli a stabilitást járás közben.
Elsősöknél, akik még kicsik és csak most szoknak hozzá a tankönyvek cipeléséhez, illetve ha a tartalom nehéz, a táskán ideális esetben legyen csípőpánt is. Ez segít a súlyt a teljes törzsön elosztani, és a terhelés egy részét a medencére vinni, ahelyett hogy csak a vállakat nyomná. Nagyobb gyerekeknél ez már nem feltétel.
Keress széles és puha pántokat jó minőségű párnázással, amelyek megvédik a vállat és a kulcscsontot a nyomástól – különösen a csontosabb gyerekeknél, akiknél a vékony pántok könnyen bevágnak. Fontos a kellően hosszú állíthatóság is.
A táskának jól tagolt belső térrel kell rendelkeznie. Ha csak egy nagy, rendezetlen rekesz van benne, ahol a tartalom járás közben szabadon ide-oda csúszkál, az rontja a gyerek stabilitását és egyensúlyát. Ilyenkor a gyereknek folyamatosan, észrevétlenül kell kompenzálnia a mozgó terhet, ami feleslegesen nehezíti a járást.
Választáskor gondolj a strapabíró anyagra is, ami bírja a mindennapos hordást, a leejtést és az esetleges esőt. Ugyanígy megéri a jó minőségű fényvisszaverő elemeket és a könnyű nyithatóságot is keresni.
Ezzel szemben nem annyira lényeges, hogy a táskán van-e a legtöbb zseb, mennyire drága a márka, vagy hogy szerepel-e rajta az „ortopéd” matrica. Sokkal fontosabb, hogy a táska tényleg jól álljon a gyereknek.
Ezeket a szempontokat mi is figyelembe vettük, amikor kiválasztottuk azokat a modelleket, amelyeket nálunk megtalálsz – kínálatunkban Baagl márkájú táskák vannak, amelyek jól teljesítik ezeket a feltételeket. Inspirációnak hozunk néhány tippet, amivel érdemes kezdeni.
Kisebb termetű elsősöknek ideális a BAAGL AIRY hátizsák – mindössze 750 g-os súlyával a piac legkönnyebbjei közé tartozik. Ergonomikus, jól szellőző hátrésszel, állítható mellkaspánttal és csípőpánttal, valamint mágneses záródással rendelkezik, amit a gyerek könnyen ki- és be tud kapcsolni egyedül is.
Erősebb testalkatú vagy magasabb gyereknek jó választás lehet a megerősített testű BAAGL ZIPPPY iskolatáska. A hátrendszer a gyerek magasságához igazítva állítható, a merev alj pedig nagyobb terhelést is elbír (tömeg 1 100 g, űrtartalom 18 l, teherbírás 6 kg).
Nagyobb gyerekeknek, nagyjából harmadik osztálytól, amikor több tankönyvet és füzetet kell hordani, a BAAGL SKATE hátizsákcsaládot ajánljuk. Három különálló rekesze van, köztük laptop- vagy tabletzsebbel, és 25 l-es űrtartalmával, 7 kg-os teherbírásával bőven ad helyet a növekvő iskolai felszerelésnek, miközben csak 850 g.
Még a legjobban kiválasztott táska is csak akkor segít, ha megfelelően van beállítva és helyesen hordják. Nézzük, hogyan:
Húzd meg őket úgy, hogy a táska a lehető legközelebb simuljon a háthoz, ne lógjon messze a gyerek mögött, és ne támaszkodjon a fenékre. Az egyik leggyakoribb hiba az egy vállon hordás – ilyenkor a terhelés egyenlőtlenül oszlik el, és a gerincet egyoldalúan terheli.
A táska felső része nagyjából a vállmagasságot kövesse – ne álljon ki jelentősen a fej fölé, de ne is üljön túl alacsonyan. Az alsó perem pedig nagyjából a deréktájéknál végződjön, ne érjen le a fenékig.
A mellkaspántot mindig csatold be – a vállpántokat a helyükön tartja, és növeli a stabilitást járás és futás közben is; nagyjából a mellkas közepén kell futnia, és nem szabad szorítania.
A csípőpántot, ha van a táskán, főleg akkor használd, amikor jobban meg van pakolva, vagy ha a gyerekre hosszabb út vár az iskolába. A csípőpánt a súly egy részét a vállakról a csípőre terheli át. A medence felső részén, a csípőcsonton kell lennie, nem a derék körül vagy a hason.
A bepakolásnak is megvan a szabálya: a nagyobb és nehezebb tankönyvek kerüljenek a lehető legközelebb a háthoz, a könnyebb dolgok – például a tolltartó vagy az uzsonna – maradhatnak távolabb, akár az elülső zsebekben.
A gyakorlatban viszont gyakran pont fordítva történik: a kisebb tárgyak kerülnek legközelebb a háthoz, a nagy könyvek pedig előre. Ilyenkor a súlypont eltávolodik a testtől, és a gyerek a rosszul bepakolt táskát vagy előredőléssel próbálja ellensúlyozni, vagy – ha ehhez nincs elég ereje – épp ellenkezőleg, hátradől.

Érdemes időnként ellenőrizni a pántok és övek beállítását – a gyerekek gyorsan nőnek, és ami a tanév elején jó volt, pár hónap múlva már nem biztos, hogy passzol.
A jól kiválasztott és jól bepakolt táska azonban csak a siker fele. Ugyanilyen fontos, hogy mit csinál a gyerek a testével a nap hátralévő részében.
Az iskolakezdéssel a gyerekeknél hirtelen jelentősen csökken a természetes napi mozgás mennyisége, amihez az óvodában hozzászoktak – és Lucií Ternová szerint ezt a kiesést tudatosan pótolni kell.
Segíthet például délután a játszótér vagy egy rendszeres mozgásos foglalkozás, ami visszaad legalább valamennyit abból a mozgásból, ami az iskolában hiányzik.
Ha megoldható, jó, ha első és második osztályban a táskát az iskolába és haza a szülő viszi, és így legalább részben leveszi a gyerekről azt a terhet, amit az iskola rátesz.
És ha az egész ajánlásból csak egyetlen dolgot viszel magaddal, legyen ez: iskolába és haza gyalog vagy tömegközlekedéssel menjetek, ne autóval. Ez az apró, de mindennapos szokás a legmegbízhatóbban pótolja a hiányzó mozgást.
Honnan tudod, hogy valami nincs rendben? Érdemes figyelni ezekre a jelekre:
Ha a táska nehéznek tűnik, vagy a gyerek panaszkodik rá, a legegyszerűbb elővenni a mérleget, és ellenőrizni, hogy belefér-e a fent említett, a testsúly 10–15%-át jelentő határba.
Lucií Ternová hozzáteszi, hogy tapasztalatai szerint a testtartás az óvodából iskolába való átmenetkor főleg a mozgáshiány miatt változik. Ha azonban a gyerek eleget mozog, és közben arányosan nehéz táskát hord, mégis mozgásszervi fájdalmakra panaszkodik, érdemes felkeresni egy gyermekgyógytornászt.
A megfelelően kiválasztott és beállított táska nap mint nap megspórolja a felesleges terhelést, és elegendő mozgással együtt segít, hogy a gyerek könnyebben vegye az iskolakezdést.
A cikk Lucií Ternová gyógytornásszal együttműködésben készült. Lucie gyermekgyógytornász, aki elsősorban a gyermekek oszteopátiájára fókuszál. Emellett prof. Pavel Kolář módszerének — a dinamikus neuromuszkuláris stabilizációnak — minősített trénere. További információkat és tippeket az Instagramján találsz: @mamasport.cz.

Jelenleg www.barefootshoes.hu webhelyen van