Hogyan készítsd fel a gyereket az óvodára: gyakorlati tippek Luciától, a School of my life-tól

Hogyan készítsd fel a gyereket az óvodára, hogy a reggeli indulások ne váljanak könnyes küzdelemmé? Megosztunk bevált tippeket a felkészüléshez és a beszoktatáshoz is.

Egy négyéves Sárinka és egy hatéves Samík anyukája vagyok. A sokféle lehetőség közül a klasszikus állami óvodát választottam, vegyes csoportokkal. Erre a fontos életszakaszra nagyon tudatosan készültem a gyerekeimmel, és szívesen megosztom veletek, hogyan zajlott nálunk minden – hogy a ti gyereketeknek is olyan hely legyen az óvoda, ahová örömmel megy: új barátokért és élményekért.

Maradj pozitív

Fontos, hogy az óvodáról pozitívan és reálisan beszéljetek a gyerekekkel, és próbáljátok elkerülni azt a tipikus „szülői ijesztgetést” az óvodával, nehogy a gyerekek negatívan éljék meg, és féljenek odamenni.

Nálunk az óvoda előtt és az óvodai év során is bevált, hogy Samíkkal legóval eljátszottunk bizonyos helyzeteket. Figurákkal „óvodáztunk”, lemásoltuk az óvoda napirendjét, én pedig szándékosan különféle szituációkat teremtettem, és szerepjátékban együtt megoldottuk őket (pl. valaki elveszi a játékomat, nem tudom begombolni a kabátomat, a barátom meglökött, hiányzik anya… ).

Az óvodára való felkészülésben sokat segíthetnek a témával foglalkozó gyerekkönyvek. A gyerekek így könnyebben el tudják képzelni, mi vár rájuk az óvodában, és az óvodakezdés után is kérni fogják, hogy olvassatok belőlük, mert tetszeni fog nekik, hogy olyan helyzeteket mutatnak, amelyeket az óvodából már jól ismernek.

Segíts az önállóságban

Ami biztosan megkönnyíti a gyerekek óvodai mindennapjait, az az önállóságuk szintje: tudjon segítséggel felöltözni és cipőt venni, önállóan enni, használni a mosdót, szappannal kezet mosni, zsebkendőt használni, elpakolni maga után a játékokat… Természetesen az óvónők szívesen segítenek mindenben, de minél önállóbb és függetlenebb a gyerek, annál magabiztosabban érzi magát, és annál ritkábban kerül olyan helyzetbe, amikor tehetetlennek érzi magát.

Az öltözést és a cipőfelvételt ti is megkönnyíthetitek a megfelelő ruházat és cipő kiválasztásával.

• szuperek a tépőzáras cipők, a bebújós benti cipők (mindenképp puhát válasszatok, a gyerekek játék közben gyakran a sarkukon ülnek, és kemény benti cipőben ez kényelmetlen)
• figyeljetek rá, hogy a melegítőnadrág/leggings szára alul ne legyen túl szűk
• válasszatok olyan pulóvert, amit a gyerek könnyen fel tud húzni/bekapcsolni
• kintre ideális a gomb és cipzár nélküli nadrág, illetve a nagy cipzárhúzós kabát
• cseréljétek le a harisnyát leggingsre
• az öltözőben készítsétek ki a ruhákat abban a sorrendben, ahogy a gyerek felveszi
• alap, hogy legyen váltóruha a szekrényben
• a ruhát előző este együtt válasszátok ki
• a ruhák megjelölésére nálunk bevált a textilbélyegző

Reggeli indulások

A szülők talán leginkább a reggeli óvodába indulástól tartanak, amit néha sírás és az óvodába menés elutasítása kísér. A gyerekek sokszor könyörögnek, hogy maradhassanak otthon. Tapasztalatból mondom: ne tegyétek meg (nekem is ezt tanácsolta akkor mindenki, de úgy éreztem, én tudom a legjobban) – mert a gyerekek nagyon jól megjegyzik. Samík később többször is újra próbálkozott, és mondogatta: „De emlékszel, egyszer nagyon sírtam, és akkor itthon hagytál.”

Talán egy tipp a síró gyerekekhez: ne vigyétek őket ölben az óvodába, és az öltözőben se ringassátok úgy, hogy felveszitek. Utána nagyon nehéz lesz elszakadnia tőletek. Inkább fogjátok meg a kezét, vagy guggoljatok le hozzá, és öleljétek meg.

Beszoktatás

Nálunk a beszoktatás nagyobb gondok nélkül zajlott, de mivel tavaly sok anyuka keresett meg, akiknek nem volt ekkora szerencséjük, segítséget kértem a követőimtől, és összegyűjtöttem néhány tippet, ami segíthet a gyerekeknek. Még ha a legtöbb esetben leginkább az idő is segít:

• beígért jutalom (kirándulás, finomság, közös játék…)
• fokozatos beszoktatás (lépésről lépésre növelni az óvodában töltött napok/órák számát)
• elmagyarázni az okokat, miért jár óvodába
• kedvenc játék, plüss
• bio Bach-virágcseppek
• rajzoljatok magatoknak és a gyereknek egy szívecskét a kezére; amikor szomorú, megérinti, és összeköti anyával/apával
• légy őszinte a gyerekkel, tartsd tiszteletben az érzéseit, és mindig tartsd be, amiben megállapodtatok
• menjetek óvodába együtt egy baráttal/szomszéddal
• találkozzatok az óvodai baráttal óvodán kívül is
• találjatok ki búcsúzós rituálét (pacsi, versike, dal…)
• tigrises tetoválás, ami bátorságot ad
• családi fotó
• rutin és rendszeresség, hogy a gyerek tudja, hogyan fog kinézni a nap
• biztosítsd a gyereket arról, hogy érte fogsz menni
• hagyd, hogy kisírja magát az öledben (néha ki kell jönniük az érzelmeknek)

A gyerekek azért sírnak, mert ti vagytok számukra a legértékesebbek az életben, és amikor elindulnak az óvodába, félnek, hogy elveszítenek titeket. Legyetek megértőek, és próbáljátok megnyugtatni őket.

A kommunikáció mindig a siker alapja

Hazaérkezés után Samík mindig lelkes volt, hogy újra a játékai között lehet, és többnyire azonnal játszani kezdett – ezt örömmel fogadtam. Amit már kevésbé, az az volt, hogy néhány frusztrációját Sárinkán vezette le, amit addig nem csinált. Többnyire valami olyanra reagált így, ami az óvodában történt vele.

Mindig azt ismételgettem neki, hogy ha valaki olyat csinál vele, ami nem tetszik neki, azonnal szóljon, és egyértelműen jelezze, hogy ez neki nem oké. Sok kellemetlen dolgot ellesett az óvodai gyerekektől (visszabeszélés, provokálás, grimaszolás), és aztán otthon is próbálta alkalmazni – ez mindannyiunk türelmét rendesen próbára tette.

Meg kell szokni, hogy az óvoda kezdésével a gyereket már mások is befolyásolják rajtatok kívül, és ez az élet része.

A gyerekek az óvodában sokszor „féken tartják” az érzelmeiket, és amikor hazaérnek a jól ismert környezetbe, biztonságba, akkor kiengedik. Ez aztán mindenkinek megterhelő. Többször előfordult, hogy a gyerekek már az öltözőben vagy az autóban összevesztek, visszabeszéltek, vagy egyszerűen nem hallgattak ránk. Fájt, és néha nekem is idő kellett, hogy túl legyek rajta – de fontos, hogy ne vedd személyesnek, és mondd magadnak: „ez csak egy időszak”.

Lucie @schoolofmylife

Mindenekelőtt két kisgyerek anyukája: Samuelé (6 éves) és Sáráé (4 éves). A prágai Károly Egyetem Pedagógiai Karán végeztem, és a végzettségem nagyban hatással van arra is, milyen tartalmakat készítek a közösségi médiában és a blogomon, ahol Samík születése óta aktív vagyok.

Merre tovább:

• Hogyan vészeld át az óvodakezdést felesleges stressz nélkül
• Barefoot cipők iskolába – a tornacipőtől a gumicsizmáig és a benti cipőkig
• PODCAST: Bc. Edita Prošková és Bc. Hana Tonarová: Futóbiciklik és tolós járművek