Hogyan készítsd fel a gyereket az óvodára: gyakorlati tippek Luciától, a School of my life-tól

Hogyan készítsd fel a gyereket az óvodára, hogy a reggeli indulások ne váljanak könnyes küzdelemmé? Megosztunk bevált tippeket a felkészüléshez és magához a beszoktatáshoz is.

Egy négyéves Sárinka és egy hatéves Samík anyukája vagyok. A sokféle lehetőség közül a klasszikus állami óvodát választottam, vegyes csoportokkal. Erre a fontos lépésre a gyerekeim életében nagyon tudatosan készültem, és szívesen megosztom veletek, hogyan zajlott nálunk minden – hogy a ti gyereketeknek is olyan hely legyen az óvoda, ahová örömmel megy: az új barátok és élmények miatt.

Maradj pozitív

Fontos, hogy az óvodáról pozitívan, reálisan beszéljetek a gyerekekkel, és próbáljátok elkerülni azt a tipikus „óvodával ijesztgetést”, hogy ne alakuljon ki bennük negatív kép, és ne féljenek odamenni.

Nálunk az óvoda előtt és az óvodai év során is bevált, hogy Samíkkal legóval eljátszottunk bizonyos helyzeteket. Figurákkal „óvodásat” játszottunk, lemásoltuk az óvoda napirendjét, én pedig szándékosan különféle szituációkat is kitaláltam, és szerepjátékban együtt megoldottuk őket (pl. valaki elveszi a játékomat, nem tudom begombolni a kabátomat, egy barát meglökött, hiányzik anya/apa…).

Az óvodára való felkészülésben sokat segíthetnek a témával foglalkozó gyerekkönyvek. Ezeknek köszönhetően a gyerekek könnyebben elképzelik, mi vár rájuk az óvodában, és az óvodakezdés után is kérni fogják az olvasásukat, mert tetszeni fog nekik, hogy olyan helyzeteket mutatnak, amelyeket az óvodából már jól ismernek.

Segíts az önállóságban

Ami biztosan megkönnyíti a gyerekek óvodai mindennapjait, az az önállóságuk mértéke: tudjon segítséggel felöltözni és cipőt venni, önállóan enni, használni a mosdót, szappannal kezet mosni, zsebkendőt használni, elpakolni maga után a játékokat… Természetesen az óvónők szívesen segítenek mindenben, de minél önállóbb és függetlenebb a gyerek, annál magabiztosabban érzi magát, és annál kevésbé kerül olyan helyzetekbe, amikor tehetetlennek érzi magát.

Az öltözködést és a cipőfelvételt ti is megkönnyíthetitek a megfelelő ruházat és cipő kiválasztásával.

• szuperek a tépőzáras cipők, a bebújós benti cipők (mindenképp puhát válasszatok, a gyerekek játék közben gyakran a sarkukon ülnek, és kemény papucsban ez kényelmetlen)
• figyeljetek rá, hogy a melegítőnadrág/leggings szára alul ne legyen túl szűk
• válasszatok olyan pulóvert, amit a gyerek könnyen fel tud venni/be tud kapcsolni
• kintre ideális a gomb és cipzár nélküli nadrág, illetve a nagy cipzárhúzós kabát
• cseréljétek le a harisnyát leggingsre
• az öltözőben készítsétek ki a ruhákat abban a sorrendben, ahogy a gyerek felveszi
• alap, hogy legyen váltóruha a szekrényben
• a ruhát előző este válasszátok ki együtt
• a ruhák megjelölésére nálunk bevált a textilbélyegző

Reggeli indulások

Talán a legtöbb szülő a reggeli óvodába indulástól tart a legjobban, amit néha sírás és az óvodába menés elutasítása kísér. A gyerekek sokszor könyörögnek, hogy maradhassanak otthon. Tapasztalatból mondom: ne tegyétek (nekem is ezt tanácsolta akkor mindenki, de úgy éreztem, én úgyis a legjobban tudom) – mert a gyerekek nagyon jól megjegyzik. Samík később többször is újra próbálkozott, és mondogatta: „De emlékszel, egyszer nagyon sírtam, és akkor itthon hagytál.”

Talán egy tipp síró gyerekekhez: ne vigyétek be őket ölben az óvodába, és az öltözőben se ringassátok úgy, hogy felkapjátok. Utána nagyon nehéz lesz elszakadnia tőletek. Inkább fogjátok meg a kezét, vagy guggoljatok le hozzá, és öleljétek meg.

Beszoktatás

Nálunk a beszoktatás nagyobb gondok nélkül zajlott, de mivel tavaly sok anyuka keresett meg, akiknek nem volt ekkora szerencséjük, segítséget kértem a követőimtől, és összegyűjtöttem néhány tippet, ami segíthet a gyerekeknek. Még ha a legtöbb esetben főleg az idő is segít:

• megígért jutalom (kirándulás, finomság, közös játék…)
• fokozatos beszoktatás (lépésről lépésre növelni az óvodában töltött napok/órák számát)
• elmagyarázni az okokat, miért jár óvodába
• kedvenc játék, plüss
• bio bach-virágcseppek
• rajzoljatok szívecskét a saját és a gyerek keze fejére; ha szomorú lesz, megérinti, és ez összeköti anyával/apával
• őszintének lenni a gyerekkel, tiszteletben tartani az érzéseit, és mindig betartani, amiben megállapodtatok
• együtt menni óvodába egy baráttal/szomszéddal
• az óvodai baráttal óvodán kívül is találkozni
• kitalálni egy búcsúzós rituálét (pacsi, versike, dal…)
• tigrises tetoválás, ami bátorságot ad
• családi fotó
• rutin és rendszeresség, hogy a gyerek tudja, hogyan fog kinézni a nap
• biztosítani a gyereket arról, hogy érte mentek
• hagyni, hogy kisírja magát az ölelésben (néha ki kell jönniük az érzelmeknek)

A gyerekek azért sírnak, mert ti vagytok számukra a legértékesebbek az életben, és amikor óvodába indulnak, félnek, hogy elveszítenek titeket. Legyetek megértőek, és próbáljátok megnyugtatni őket.

A kommunikáció mindig a siker alapja

Hazaérkezés után Samík mindig lelkes volt, hogy újra a játékai között lehet, és többnyire azonnal játszani ment – ezt örömmel fogadtam. Amit már kevésbé, az az volt, hogy néhány frusztrációját Sárinkán vezette le, amit addig nem csinált. Többnyire valami óvodai élményre reagált így.

Mindig azt ismételgettem neki, hogy ha valaki olyat tesz vele, ami nem tetszik neki, azonnal szóljon, és egyértelműen jelezze, hogy ez neki nem oké. Sok kellemetlen dolgot ellesett az óvodai gyerekektől (visszabeszélés, provokálás, grimaszolás), és aztán otthon is próbálta alkalmazni – ez mindannyiunk türelmét rendesen próbára tette.

Meg kell szokni, hogy az óvodakezdéssel a gyereket már mások is befolyásolják rajtatok kívül, és ez az élet része.

A gyerekek az óvodában sokszor visszafogják az érzelmeiket, és amikor hazaérnek az ismerős környezetbe, a biztonságba, akkor kiengedik. Ez aztán mindenkinek megterhelő. Többször előfordult, hogy a gyerekek már az öltözőben vagy az autóban összevesztek, visszabeszéltek, vagy egyszerűen nem hallgattak ránk. Fájt, és néha nekem is idő kellett, hogy túl legyek rajta, de fontos, hogy ne vegyük személyesre, és azt mondjuk: „ez csak egy időszak”.

Lucie @schoolofmylife

Mindenekelőtt két kisgyerek anyukája: Samuelé (6 éves) és Sáráé (4 éves). A Károly Egyetem Pedagógiai Karán végeztem, és a tanulmányaim nagyban befolyásolják azt a tartalmat is, amit a közösségi oldalakon és a blogon készítek, ahol azóta vagyok aktív, hogy megszületett Samík.

Merre tovább:

• Hogyan vészeld át az óvodakezdést felesleges stressz nélkül
• Barefoot cipők iskolába – a tornacipőtől a gumicsizmáig, a benti cipőig
• PODCAST: Bc. Edita Prošková és Bc. Hana Tonarová: Futóbiciklik és tolós járművek